Néha elég egy kis dolog!

,,You're the closest to heaven that i'll never been,
and I don't wanna to go home right now.''

                                                                                --Goo Goo Dolls--
                                                                                          ~Iris~ 

Egy kisebb változás elég ahhoz, hogy máshogy lássuk a dolgok menetét. Nem kell más csak egy új környezet amivel mással is jár és átértékelheted azokat a kisebb gondolatokat amik eddig kergettek, és egy csapásra meg szabadulhatsz a démonjaidtól! Egyszerűen megérezzük és tudjuk ő jó. Érzed a változás szelét ami simogatja a lelkedet, érzed, hogy ismét élsz. Nincs többé az a szó a gondolatid között, hogy ,,egyedül''. Nem tudja, hogy mit is tett akaratlanul, de valamilyen szinten azt lehet mondani, hogy megmentett.....Megmentett saját magadtól, de még ha csak egy kis ideig is, de végre lélegzel és mosolyogsz úgy igazán, mint régen. Lehet  ott lesz az a mondat, hogy ,,mi lesz ha?'', de egyszerűen csak el kell felejteni, mintha soha nem is létezett volna, ugyanis nem fogsz tőle többet tudni, és csak a felesleges köröket kezded el játszani újra és újra! Nehéz lesz, nagyon is az, de meg kell próbálni, vagyis pontosabban muszáj lesz, ha ismét élni szeretnél. Egyszerűen csak sodródni kell az árral, és majd ahogy esik úgy puffan, nem? Nem tudni mi lesz a vége, de a te kezedben van a döntés, a te szíved tudja azt, amit akar, mert néha csak egy rossz döntés kell ahhoz, hogy tudjuk mi a jó!

Semmi több!

Néha csak egy kis zene kell, meg egy jó könyv....és inkább maradnál a könyvben, minthogy kigyere a semmibe...

                                                                                          --Latifah-- 

 Egy, egy, egy és egy. Néha csak egyetlen ember kell ahhoz, hogy kevésbé érezd rosszul magad! Nem feltétlen kell ide a legjobb barátnő, vagy barátok....hanem elég egy ismeretlen idegen is! Lehet hülyeség, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan érezték már azt, hogy inkább osztanak meg egy témát egy teljesen kívülállóval, mintsem egy olyannal akit már évek óta ismerünk! Hogy miért? Egyszerű! Mert nem kérdezik. Nem tudják hogy milyen érzés egy olyan problémát cipelni, ami lehet nem vészes, de ha az akkor is. Nincsenek ott, hogy segítsenek, minden más fontosabb, és nem akarjuk az illetőt fárasztani. Vagy ha akár miatta van minden, inkább elnyomjuk, mert úgyis tudjuk, hogy semmit nem érnénk vele el, hiszen úgyis mi lennénk a rosszakarók, akik csak ,,direkt keverik a balhét''! De mit kéne tenni ilyenkor, hogy ne nyomjon össze a teher? A megoldás tényleg egy idegen! Akivel lehet beszélgetsz, de nem vagytok minden nap együtt, nem ismer annyira, hogy tudjon ítélkezni, és nem fogja fogni senkinek sem a pártját! Egy teljesen kívülálló, aki a legjobbat hozhatja a legrosszabb időben. Lehet azt fogod gondolni hogy mennyire önző vagy, vagy szimplán szánalmas, de nem! Ne érzed rosszul magad azok után ahogy cselekszel, hiszen a te döntésed, és ezt az egyet senki nem veheti el tőled! Szóval igen, ne érdekeljen semmi, ha te ezt látod jónak, akkor rendben van, és legyél boldog! Ne érdekeljen, többé....már ne!

Mindig van remény!

Nyári napsütés, hűvös szellő,
barátságok jönnek, mennek.
Az érzelmek változnak, 
de elfeledni őket nem lehet!

                                                                                               --Latifah-- 

Mosoly, vaku, katt. Mosoly, vaku, katt. S kész is a világ legjobb képe....Ami a tökéletes mosollyal kezdődik és ezzel a tökéletes álcával fejeződik be. A legtöbb nap ebből áll. Hamis mosolyokból és ígéretekből. Mindenkinek akad egy meghatározó perc, óra, nap, vagy akár év. Nem tudni mi lesz, vagy, hogy-hogy fog végződni, de azt igen, hogy ki fog elbukni. Mindig a jó, mindig mi fogunk, még ha hülyén is hangzik és klisésen, de igaz. Mert, mi nem vagyunk kegyetlenek, nem tudnánk csak úgy keresztül taposni az embereken. Még ha fel is tesszük saját magunknak a kérdéseket:
Nekünk is ezt kéne tenni?
Ettől jobbak lennénk?
Figyelembe vennének minket?
Dehogy is! Miért kellene nekünk is álcát hordani? Nem lennénk jobbak, és ezt a szánalmasságot hagyjuk meg azoknak akik vevők rá! Lehet egyedül lennénk, de inkább akkor választom a magányosságot, mint, hogy egy olyan közösségbe kerüljek ami csak a negatív erőket tudnák átadni, nem azt amire szükségünk lenne. De, hé! Sosincs olyan, hogy ne lenne valahogy! Mindig történik körülötted valami, amit nem biztos, hogy észre veszel, pedig ott van az orrod előtt! Járj nyitott szemmel és megtalálod azt a valakit újra elhozza a fényességet és a csillagokat a világodba, azért, hogy elérje azt, hogy újra úgy ragyogjál, mint előtte, hogy bízz és remélj, mert ahogy a mondás is tarja, A LÁTSZAT NÉHA CSAL!

Próba vagy szerencse?

,,Álmok, melyek messze repülnek,
szívünk, mely útra kel.
S visszhangot verve a sötét helyeken,
örök kárhozatra ítélik mindet el..,,

                                                                                                 --Latifah--

Én megpróbáltam! Papírra vetettem az érzéseimet, bár nem versek formájában, hanem úgy igazából kiírtam magamból azt, ami nagyon zavart és már nem tudtam magamban tartani. Mondanám, hogy jobban éreztem magam, viszont azzal hazudnék, de hát próba szerencse nem? Egyszerűen annyi minden kattogott a fejemben, hogy lehetetlen volt bármit is megérteni belőle, így csak egy dolog maradt... a zene! Ez az egy dolog van ami soha semmilyen körülmények között nem fogja cserbe hagyni az embert. Most lehet, hogy önzőségnek fog tűnni, de az ember egy idő után belefárad az adásba. Nem tárgyi dolgokra kell gondolni, hanem a szavakra. Azokra a szavakra melyekre az emberben örök nyomot hagynak, vagy hagynának ha el lennének mondva. Igazából sosem kérsz sokat csak az őszinteséget és bizalmat! Ez annyira sok lenne? Helyette ennek az ellentettjét kapod, és azt is csak távolról, mert miért ne. Csak az a baj, hogy hiába erőlködsz, nem lesz jobb, és csak neked fog fájni, és ezzel egy baj van.... Az, hogy egy idő után bele fogsz fáradni a folytonos mosolygásba, amit nem érdemelnek meg. Így azt mondom, hogy szépen sorban el kell engedni az illetőket, had menjenek a saját útjukon, nem kell több időt elpazarolni felesleges dolgokra!