Akkor változz, ha magad miatt akarsz!

,,Egy nehéz levegővétel, és hangos         sóhajtás,  arcodra kiülő grimasz, semmi más.
A fák sejtelmes fújása, s kutyák hangos ugatása,
 órák telnek el búsan, pedig itt vagyok
sehol máshol!''

     --Latifah--

Egy ideje eltűntem, de ez nem igazán volt szándékos. Nem tudom kit érdekel, engem igen, így egyértelmű, hogy leírom miért is volt.

Na most mindenki tudja, hogy eljön az a bizonyos idő, amikor is az iskolának vége és jöhetnek a további lépések, mint például a továbbtanulás, vagy a munka világa. Jelen kis személyem, nos a második lehetőségbe tartozik egy ideje, aminek nagyon örül, de.... Igen itt van az a bizonyos de szócska. Szóval visszatérve, eléggé király a munka világa, költhetsz magadra, azt veszel amit te akarsz, és nincs beleszólása senkinek.(Kivéve az én imádni való anyukámnak, na neki csak azért mert félek tőle, de shh)
Ismét eltértem a lényegtől, elnézést... Szóval ott jártam, hogy eléggé jó a nagy betűs élet, de mindig!
A munkával egyértelműen nincsen bajom, soha nem is volt, viszont az emberekkel annál inkább...

Most őszintén! Miért léteznek ennyire rosszindulatú emberek? Ha nem ismerik a másikat, miért kell egyből elítélni? Igen, ezek az élet nagy kérdései számomra. Tudni kell rólam, hogy alapvetően egy vicces személy vagyok(vagy csak én gondolom ezt!?), így a nevetés is közrejátszik a mindennapjaimban. Na de, hogy ez valakit zavarjon!! Életemben nem hallottam még ilyet, hogy valakit zavarna az, hogyha a másik boldogan jön dolgozni. Egyszerűen nekem ez magas. Illetve a másik....Miért baj az ha valaki jóban van a munkatársaival? Hogyha leáll velük beszélgetni, még ha nem is ő kezdeményezi hanem a másik de akkor is! 

Összegezve az egészet! 
Nem jó, ha az ember boldog vagy szomorú!
Nem jó az sem, ha nyitott másokhoz, de az sem ha túl rideg!
Nem jó, ha tökéletesre akarunk csinálni egy adott feladatot, de az sem ha véletlenül hibázunk!

Értitek a lényegét, hogy miért írtam ezt le? 
Nem azért, hogy meséljek arról milyen szerencsétlen napjaim vannak ott, így szépen fogalmazva, hanem azért, hogy tudd lehetsz akármilyen, csinálhatsz akármit, valamibe úgyis beletud kötni az ember!
Igen, lehetne azt mondani most, hogy miért nem váltasz? Viszont az mitől lenne jobb? Mitől lenne jobb az, ha az ember megfutamodik egy nehézségtől? Rengeteg fog még jönni, nem tagadom!
Viszont az, hogy a későbbiekben belenézhessek az ilyen emberek szemébe, és elmondhassam, hogy megcsináltam és nyertem, az minden pénzt meg fog érni! 

Szó ami szó, nem kell feladni! Nem kell hagynia magát az embernek! Ha nevetni akarsz, hát nevess! Ha beszélgetni, tedd azt! Sose hagyd, hogy megváltoztassanak benned valamit, azért mert léteznek ilyen elfuserált emberek!

Melyikre hallgassunk?

  

Nem az számít, hogy mit gondolnak mások. Sem az, hogy attól félsz, hogy mit fognak gondolni egy-egy cselekedeted miatt!

Hanem az, hogy te mit érzel, és, hogy mi dominál nálad. 

A kényelmes hazugság ahogy egy álca mögé bújhatsz? Vagy a fájdalmas igazság, de ahol önmagadat adod? 

A döntés az csakis, de csakis a te kezedben van, sosem másnál! Ezt ne felejtsd el!

                                                                                              --Latifah-- 

Mint tudjuk ugye, az előző a téma az őszinteség volt. Hát ez most sem változott, csak egy pindurit, de tényleg csak egy picikét.

Szóval a téma az adott, pontosabban az ezelőttiről lesz szó.

Igazából, amellett érveltem, hogy mindig az  a legjobb hogyha őszinték vagyunk a másikkal. Ez teljesen tiszta ugye? Na hát ennek meg is volt az ára... Ugyanis a szerény személyem már semmilyen kapcsolatban nincsen a rejtélyes idegennel... Hogy őszinte legyek nem az én hibámból. Jó, nyilván vannak olyanok akik azt mondják, hogy:
-Hé, te hülye! Miért nem próbáltad meg? Mentél volna el! Attól még, hogy te nem úgy érzel,  és?... meg a többi meg a többi. Viszont! Még mindig amellett állok, hogy jól tettem, és ha megszakadt a kapcsolat, hát megszakadt, tulajdonképpen ezzel nem igazán tudok mit kezdeni. Bár lehet annyit írhattam volna, hogy: 

-Hé! Köszi, hogy visszaírtál seggfej!
Nem? Ez szerintem tök jó lett volna... 
Azonban azt hiszem, hogy ennek valamiért így kellett lennie. Hiszen, így rájöhetett az ember arra, hogy ki az aki tényleg barátként is tekintett a másikra, nem csak egy potenciális jelöltre, és hogy nem jött össze, akkor meg majd megy a másikra. Természetesen megértem, és hagytam is időt neki, hiszen el tudom képzelni, és át tudom érezni, hogy milyen rossz lehetett, viszont azért annyinak örültem volna, meg szerintem mindenki, hogy egy barátságos elköszönést vált a két személy, és mindenki megy a saját útjára, ha nem jön össze a Barát Zóna!
Hogy őszinte legyek, az elején piszok szarul esett, és nem értettem azt, hogy azért mert őszinte voltam miért nem érdemlek meg két sort. Azonban most, úgy három hét elteltével, rájöttem, hogy: KIT ÉRDEKEL?! Ha neki így jó volt akkor gratulálok, én meg nem hibáztatom magam tovább azért, mert nem csaptam be, és nem hazudtam neki!

Ebből következik az, hogy attól mert hazudsz, az nem lesz jobb a későbbiekben!
Ha igazat mondasz, az sem lesz jobb!
DE akkor mit csináljunk?
Hallgassunk a szívünkre ÉS az eszünkre! Igazából a kettőnek szinkronban kell állni ahhoz, hogy meghozzuk a helyes döntést, mert ha csak a egyikre hallgatunk a végeredmény nem biztos, hogy finom és habzsolni való lesz!

Őszinteség!

,,Végtelen semmiség, mely eljön újra és újra.
  Hangos lélegzetek, amik suttogássá alakulnak.

  A hangok dallama szédítenek mély álomba,
  S az igazit várva múlnak a percek, múlnak sorba!''

                                                                                                       --Latifah--

A hirtelen változásokra nem biztos hogy mindenki nyitottan fog hozzá állni, vagy hogy egyáltalán meg fog-e tudni vele birkózni. Általában a jövő titka, amit lehet jobb nem bolygatni, vagyis személyem nem bolygatná. A változás eredhet egy új személy felbukkanása által, pontosabban most pontosan erről is van szó. Mindenki ismeri a történetet, hogy először csak írogatnak és jó barátok, majd az egyik fél többet fog érezni, viszont ez nem talál viszonzásra... Eléggé nehéz ilyenkor, hiszen megbántani sem akarjuk az adott személyt, azonban az igazság a legfontosabb elsősorban. Pusztán sajnálatból igen mondani nem hiszem, hogy a legpotenciálisabb lehetőség lenne, de hát mindenki máshogy gondolja természetesen. A mennyi ember, annyi gondolat és cselekedet.
Akkor a sztori adott, az elfogadás nem biztos. Ha már jártál hasonló szituációban, akkor tudod, hogy egy idő után már nem lesz semmi olyan, mint most. Teljesen meg fognak változni a dolgok, de viszont az nem biztos, hogy a jó irányba. Azonban, úgy vagyok vele, hogy lehet megszakad a kapcsolat, de legalább nem lett komolyabb baj az egészből. Gondolok például arra, hogyha igen lett volna mondva. Mert abból az igenből nem biztos, hogy csak egy lett volna, és ha akkor sem lett volna semmi, akkor az egy gigantikus méretű szívás. Úgy hiszem, hogy ez csak egy megelőzés arra, hogy nem fájjon jobba az illetőnek, hogy ne reménykedjen feleslegesen, és ne élje bele magát egy olyan dologba ami igazából esélytelen lett volna ígyis-úgyis. Lehet rosszul cselekedtem mások szerint, viszont ez az én álláspontom, és e mellől nem és nem is tágítanék a közeljövőben!

Igazándiból az a lényeg, hogyha meg is bánthatjuk az adott személyt, akkor is őszintének kell lennünk vele, hiszen a hazugságok nem vezetnek előrébb és idő előtt úgyis kiderülne! Ha tudjuk is, hogy fájni fog neki, és nekünk is, akkor is ez a helyes döntés, mert fordított helyzetben bizony mi is ezt akarnánk!

Minden a te döntésed!

,,Mi az ördögöt kezdene magával az ember,
ha nem állna mindig valami az útjába?'' 

                                                                                           --H.G. Wells-- 

A legjobb kérdés amit valaha bárki is megfogalmazhat magában!  Sokan a legrosszabbnak élik meg, ha valami olyan történik az életükben amit nem vártak, vagy nem volt előre betáblázva. Pedig ha tudnák, hogy nem mindig az a jó amit gondolnak az adott témáról, és valójában több mindenről szól az egész. Hiszen, akkor nem úgy alakult volna.....
Nem mindig vagyok híve annak, hogy előre mindent megtervezzek, pontokba szedjem, vagy akár táblázatot csináljak. Szeretem a spontaneitást, viszont azt is ilyen kis egészséges keretek között. Egyértelmű, hogy nem fogok vonatra ülni, hogy elmenjek megnézni egy követ....Bár még kitudja? Nyilván van olyan amit muszáj vagyok előre felírni, mert vége mindennek, ugyanis valószínűleg elfelejtem. Azonban, azt sosem értettem aki pontokba szedi az egész életét,  Így Szó Szerint! Lehet velem van a baj, de nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb taktika, mert ez olyan majdnem, minthogy előre innánk a medve bőrére, és nem tudni, hogy mi lesz úgymond a ,,következménye,,.
Na szóval visszatérve a témára, mi értelme van? Értem én, hogy a legjobb iskolákba szeretne menni, hogy a tökéletes pozícióját az életben elfoglalja, na de haló! Hol vannak azok a dolgok amikről lemaradt? Hol vannak azok az apró kis csillagok amik fényt hozhattak volna abban az időbe amíg ezt végig csinálta? Mi értelme volt a rengeteg stressznek aminek kitette magát? Most úgy tűnhet, hogy nem érdekel a saját életem, hogy nekem nem számít mi lesz az életemmel, pedig igen is! De azon az elven vagyok, és még lehet sokan mások is, hogy hagyom had sodorjon az áramlat! Mitől lesz jobb ha befeszülök, az adott szituációban? Elmondom.....Az ég világon semmitől! Semmitől, mert az élet ilyen. Megpróbáltatásokat rak az ember elé újra és újra, sőt, aki méltó rá az végig is tudja csinálni.

Nem kellenek ide, táblázatok, papírhalmazok vagy egyéb dolgok. Hiszen nem mi irányítjuk a történéseket, hanem a történések irányítanak minket...

Néha elég egy kis dolog!

,,You're the closest to heaven that i'll never been,
and I don't wanna to go home right now.''

                                                                                --Goo Goo Dolls--
                                                                                          ~Iris~ 

Egy kisebb változás elég ahhoz, hogy máshogy lássuk a dolgok menetét. Nem kell más csak egy új környezet amivel mással is jár és átértékelheted azokat a kisebb gondolatokat amik eddig kergettek, és egy csapásra meg szabadulhatsz a démonjaidtól! Egyszerűen megérezzük és tudjuk ő jó. Érzed a változás szelét ami simogatja a lelkedet, érzed, hogy ismét élsz. Nincs többé az a szó a gondolatid között, hogy ,,egyedül''. Nem tudja, hogy mit is tett akaratlanul, de valamilyen szinten azt lehet mondani, hogy megmentett.....Megmentett saját magadtól, de még ha csak egy kis ideig is, de végre lélegzel és mosolyogsz úgy igazán, mint régen. Lehet  ott lesz az a mondat, hogy ,,mi lesz ha?'', de egyszerűen csak el kell felejteni, mintha soha nem is létezett volna, ugyanis nem fogsz tőle többet tudni, és csak a felesleges köröket kezded el játszani újra és újra! Nehéz lesz, nagyon is az, de meg kell próbálni, vagyis pontosabban muszáj lesz, ha ismét élni szeretnél. Egyszerűen csak sodródni kell az árral, és majd ahogy esik úgy puffan, nem? Nem tudni mi lesz a vége, de a te kezedben van a döntés, a te szíved tudja azt, amit akar, mert néha csak egy rossz döntés kell ahhoz, hogy tudjuk mi a jó!

Semmi több!

Néha csak egy kis zene kell, meg egy jó könyv....és inkább maradnál a könyvben, minthogy kigyere a semmibe...

                                                                                          --Latifah-- 

 Egy, egy, egy és egy. Néha csak egyetlen ember kell ahhoz, hogy kevésbé érezd rosszul magad! Nem feltétlen kell ide a legjobb barátnő, vagy barátok....hanem elég egy ismeretlen idegen is! Lehet hülyeség, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan érezték már azt, hogy inkább osztanak meg egy témát egy teljesen kívülállóval, mintsem egy olyannal akit már évek óta ismerünk! Hogy miért? Egyszerű! Mert nem kérdezik. Nem tudják hogy milyen érzés egy olyan problémát cipelni, ami lehet nem vészes, de ha az akkor is. Nincsenek ott, hogy segítsenek, minden más fontosabb, és nem akarjuk az illetőt fárasztani. Vagy ha akár miatta van minden, inkább elnyomjuk, mert úgyis tudjuk, hogy semmit nem érnénk vele el, hiszen úgyis mi lennénk a rosszakarók, akik csak ,,direkt keverik a balhét''! De mit kéne tenni ilyenkor, hogy ne nyomjon össze a teher? A megoldás tényleg egy idegen! Akivel lehet beszélgetsz, de nem vagytok minden nap együtt, nem ismer annyira, hogy tudjon ítélkezni, és nem fogja fogni senkinek sem a pártját! Egy teljesen kívülálló, aki a legjobbat hozhatja a legrosszabb időben. Lehet azt fogod gondolni hogy mennyire önző vagy, vagy szimplán szánalmas, de nem! Ne érzed rosszul magad azok után ahogy cselekszel, hiszen a te döntésed, és ezt az egyet senki nem veheti el tőled! Szóval igen, ne érdekeljen semmi, ha te ezt látod jónak, akkor rendben van, és legyél boldog! Ne érdekeljen, többé....már ne!

Mindig van remény!

Nyári napsütés, hűvös szellő,
barátságok jönnek, mennek.
Az érzelmek változnak, 
de elfeledni őket nem lehet!

                                                                                               --Latifah-- 

Mosoly, vaku, katt. Mosoly, vaku, katt. S kész is a világ legjobb képe....Ami a tökéletes mosollyal kezdődik és ezzel a tökéletes álcával fejeződik be. A legtöbb nap ebből áll. Hamis mosolyokból és ígéretekből. Mindenkinek akad egy meghatározó perc, óra, nap, vagy akár év. Nem tudni mi lesz, vagy, hogy-hogy fog végződni, de azt igen, hogy ki fog elbukni. Mindig a jó, mindig mi fogunk, még ha hülyén is hangzik és klisésen, de igaz. Mert, mi nem vagyunk kegyetlenek, nem tudnánk csak úgy keresztül taposni az embereken. Még ha fel is tesszük saját magunknak a kérdéseket:
Nekünk is ezt kéne tenni?
Ettől jobbak lennénk?
Figyelembe vennének minket?
Dehogy is! Miért kellene nekünk is álcát hordani? Nem lennénk jobbak, és ezt a szánalmasságot hagyjuk meg azoknak akik vevők rá! Lehet egyedül lennénk, de inkább akkor választom a magányosságot, mint, hogy egy olyan közösségbe kerüljek ami csak a negatív erőket tudnák átadni, nem azt amire szükségünk lenne. De, hé! Sosincs olyan, hogy ne lenne valahogy! Mindig történik körülötted valami, amit nem biztos, hogy észre veszel, pedig ott van az orrod előtt! Járj nyitott szemmel és megtalálod azt a valakit újra elhozza a fényességet és a csillagokat a világodba, azért, hogy elérje azt, hogy újra úgy ragyogjál, mint előtte, hogy bízz és remélj, mert ahogy a mondás is tarja, A LÁTSZAT NÉHA CSAL!