Melyikre hallgassunk?

  

Nem az számít, hogy mit gondolnak mások. Sem az, hogy attól félsz, hogy mit fognak gondolni egy-egy cselekedeted miatt!

Hanem az, hogy te mit érzel, és, hogy mi dominál nálad. 

A kényelmes hazugság ahogy egy álca mögé bújhatsz? Vagy a fájdalmas igazság, de ahol önmagadat adod? 

A döntés az csakis, de csakis a te kezedben van, sosem másnál! Ezt ne felejtsd el!

                                                                                              --Latifah-- 

Mint tudjuk ugye, az előző a téma az őszinteség volt. Hát ez most sem változott, csak egy pindurit, de tényleg csak egy picikét.

Szóval a téma az adott, pontosabban az ezelőttiről lesz szó.

Igazából, amellett érveltem, hogy mindig az  a legjobb hogyha őszinték vagyunk a másikkal. Ez teljesen tiszta ugye? Na hát ennek meg is volt az ára... Ugyanis a szerény személyem már semmilyen kapcsolatban nincsen a rejtélyes idegennel... Hogy őszinte legyek nem az én hibámból. Jó, nyilván vannak olyanok akik azt mondják, hogy:
-Hé, te hülye! Miért nem próbáltad meg? Mentél volna el! Attól még, hogy te nem úgy érzel,  és?... meg a többi meg a többi. Viszont! Még mindig amellett állok, hogy jól tettem, és ha megszakadt a kapcsolat, hát megszakadt, tulajdonképpen ezzel nem igazán tudok mit kezdeni. Bár lehet annyit írhattam volna, hogy: 

-Hé! Köszi, hogy visszaírtál seggfej!
Nem? Ez szerintem tök jó lett volna... 
Azonban azt hiszem, hogy ennek valamiért így kellett lennie. Hiszen, így rájöhetett az ember arra, hogy ki az aki tényleg barátként is tekintett a másikra, nem csak egy potenciális jelöltre, és hogy nem jött össze, akkor meg majd megy a másikra. Természetesen megértem, és hagytam is időt neki, hiszen el tudom képzelni, és át tudom érezni, hogy milyen rossz lehetett, viszont azért annyinak örültem volna, meg szerintem mindenki, hogy egy barátságos elköszönést vált a két személy, és mindenki megy a saját útjára, ha nem jön össze a Barát Zóna!
Hogy őszinte legyek, az elején piszok szarul esett, és nem értettem azt, hogy azért mert őszinte voltam miért nem érdemlek meg két sort. Azonban most, úgy három hét elteltével, rájöttem, hogy: KIT ÉRDEKEL?! Ha neki így jó volt akkor gratulálok, én meg nem hibáztatom magam tovább azért, mert nem csaptam be, és nem hazudtam neki!

Ebből következik az, hogy attól mert hazudsz, az nem lesz jobb a későbbiekben!
Ha igazat mondasz, az sem lesz jobb!
DE akkor mit csináljunk?
Hallgassunk a szívünkre ÉS az eszünkre! Igazából a kettőnek szinkronban kell állni ahhoz, hogy meghozzuk a helyes döntést, mert ha csak a egyikre hallgatunk a végeredmény nem biztos, hogy finom és habzsolni való lesz!

Őszinteség!

,,Végtelen semmiség, mely eljön újra és újra.
  Hangos lélegzetek, amik suttogássá alakulnak.

  A hangok dallama szédítenek mély álomba,
  S az igazit várva múlnak a percek, múlnak sorba!''

                                                                                                       --Latifah--

A hirtelen változásokra nem biztos hogy mindenki nyitottan fog hozzá állni, vagy hogy egyáltalán meg fog-e tudni vele birkózni. Általában a jövő titka, amit lehet jobb nem bolygatni, vagyis személyem nem bolygatná. A változás eredhet egy új személy felbukkanása által, pontosabban most pontosan erről is van szó. Mindenki ismeri a történetet, hogy először csak írogatnak és jó barátok, majd az egyik fél többet fog érezni, viszont ez nem talál viszonzásra... Eléggé nehéz ilyenkor, hiszen megbántani sem akarjuk az adott személyt, azonban az igazság a legfontosabb elsősorban. Pusztán sajnálatból igen mondani nem hiszem, hogy a legpotenciálisabb lehetőség lenne, de hát mindenki máshogy gondolja természetesen. A mennyi ember, annyi gondolat és cselekedet.
Akkor a sztori adott, az elfogadás nem biztos. Ha már jártál hasonló szituációban, akkor tudod, hogy egy idő után már nem lesz semmi olyan, mint most. Teljesen meg fognak változni a dolgok, de viszont az nem biztos, hogy a jó irányba. Azonban, úgy vagyok vele, hogy lehet megszakad a kapcsolat, de legalább nem lett komolyabb baj az egészből. Gondolok például arra, hogyha igen lett volna mondva. Mert abból az igenből nem biztos, hogy csak egy lett volna, és ha akkor sem lett volna semmi, akkor az egy gigantikus méretű szívás. Úgy hiszem, hogy ez csak egy megelőzés arra, hogy nem fájjon jobba az illetőnek, hogy ne reménykedjen feleslegesen, és ne élje bele magát egy olyan dologba ami igazából esélytelen lett volna ígyis-úgyis. Lehet rosszul cselekedtem mások szerint, viszont ez az én álláspontom, és e mellől nem és nem is tágítanék a közeljövőben!

Igazándiból az a lényeg, hogyha meg is bánthatjuk az adott személyt, akkor is őszintének kell lennünk vele, hiszen a hazugságok nem vezetnek előrébb és idő előtt úgyis kiderülne! Ha tudjuk is, hogy fájni fog neki, és nekünk is, akkor is ez a helyes döntés, mert fordított helyzetben bizony mi is ezt akarnánk!